Már két éve, hogy írom ezt a blogot, elég sok minden van itt, ezért újra bemutatkozom. Kiss Csaba vagyok, 33 éves, diplomás, középsúlyos mozgássérült, 100%-os rokkant. Blogom apropója, hogy az is majd két éve, hogy kiköltöztem az intézetből a lakóotthonba, ami által sokkal teljesebb és aktívabb életet élhetek. Ez az időszak bizonyíték arra, hogy képes vagyok a barátaim és segítőim csapata ölelésében egy önrendelkező, és hasznos életet élni.

Nagyon sok gond, kihívás, és harc van mögöttünk, de úgy érzem megérte. Ha újra kezdhetném, újra kezdeném.  "Ez egy olyan álom, amiben hinni kell." Talán az első bejegyzésemben is ezt a mondtatot idéztem, egy kedves barátomtól. Amikor belevágtam, akkor tényleg mégcsak hittem, és reménykedtem benne, hogy működni fog amit megálmodtam. Működik!

Jó érzés, hogy önrendelkező életet élek. Jó érzés, hogy sok mindent megtanultam önállóan megoldani. Jó érzés, hogy számíthatok a barátaimra.

Nagyon sok harc és siker után elérkezett egy újabb nagy lépés. Én még várnék vele, de nem lehet. Nem olyan soká el kell mennem innen is. Rövid időn belül el kell hagynom azt a helyet, ahol eddig laktam. Ezáltal az egész vállalkozásnak az alapja szűnik meg. Tudtam, hogy ez be fog következni  és számítottam is rá, de úgy, hogy szeptemberben elvesztettem a munkámat, valójában felkészülni nem tudtam.

Intézetbe továbbra sem szeretnék menni. Ennek két oka van: ki lehet mondani, hogy Magyarországon nincs megoldva a felnőtt mozgássérültek helyzete intézményi szinten. Nagyon mostoha körülmények között laknak a sorstársaim ezekben az "otthonokban".  Vannak ugyan olyan helyek, ahol viszonylag jobbak a körülmények, de ezekben olyan összegeket kérnek, amiből már az önálló életet is meg lehet oldani.

Ebből számomra az következik, hogy akármilyen reménytelen helyzet is  mindenképpen meg kell próbálnom folytatni ezt az életstílust. Úgy érzem, ha leállnék, akkor elkerülhetetlenül mind fizikailag, mind szellemileg leépülnék és csak passzív állampolgára lehetnék a társadalomnak, ami pedig senkinek sem érdeke.

Több szálon próbálkozom. Az egyik csak bejön. A legfontosabb az lenne, hogy munkát találjak és így anyagilag fedezni tudnám az életemet. A mostani helyzetet alapul véve nagyon bizonytalannak tűnik, ezért kénytelen vagyok  támogatókat, sponzorokat keresni.  Úgy érzem, hogy az elmúlt két évben egyértelműen bebizonyítottam, hogy alkalmas vagyok az önálló életre csak anyagi akadályai vannak. Ezért kérem ha valaki olvassa ezt és egyetért a céljaimmal, akkor bármilyen módon  segítsen abban, hogy tudjam folytatni az elkezdett utat. Bármiféle segítséget szívesen fogadok. A legfontosabb és egyben a legnagyobb feladat a lakhatásomat megoldani. Bármilyen megoldásra nyitott vagyok.

Elérhetőségem: csabaposta@gmail.com